Örökölt íráskészség
2006.03.30. 07:56
Mosonyi Csabáné a MATÁV Pécsi Igazgatóságán dolgozik mint szociálpolitikai csoportvezető és kultúraváltási munkatárs. "Mellékállásban" pedig egy régi hagyomány továbbhordozója.
Még a nagymamája tanította a tojásdíszítés hagyományosnak tekinthető technikájára, a tojásírásra. Iskolás volt, amikor először járt a Népművészeti Múzeumban, ahol rádöbbent, hogy az ott kiállított hímes tojások pontosan olyanok, mint amilyeneket családjában örökítenek generációk óta anyáról-leányra. - Van-e "üzenetük" a húsvéti tojásoknak? - kérdeztük hagyománytisztelő munkatársunktól. -Maga a tojás is jelkép, a termékenység szimbóluma, de jelentést hordoznak a színek, a minták is. A vörös a szerelmet jelképezi, s jellemzőek a minták is. használati tárgyaikat is ráírták a tojásra, így például a gereblyét, ezek a híres "gráblis" tojások. De nagyon szépek azok is, amelyeket természeti ékítményekkel, mondjuk fenyőággal díszítenek, vagy a kakastarajas tojások, utóbbiak a férfiasság szimbólumává váltak. A motívumok egyébként tájegységenként változnak. - Miylen technikával készíti, illetve készítették ezeket a tojásokat? - Legismertebb a karcolt, patkolt, batikolt, azsúrozott és az írott tojások. Én magam az írott technikát örököltem, évente több száz hímes tojást készítek így. A motívumokat úgynevezett gicával rajzoljuk rá, ez szőlőágból készült "toll", amelyre fémcső illeszkedik, ezt mártjuk forró méhviaszba. Ezzel rajzoljuk a mintát, majd hideg festékbe mártva láthatóvá válik a mű. Egyébként minden évben festünk egy évszámos tojást, amelyet aztán elteszünk. A legrégebbi már ötven éves.
Telefontos 1998. április 6. Seres György
|